„A trendek a jobboldalnak kedveznek” – szakértőt kérdeztünk a lengyel elnökválasztásról

A lengyel elnökválasztás első fordulójában a résztvevők 31,36 százaléka szavazott Rafał Trzaskowskira, a Donald Tusk vezette Polgári Platform jelöltjére, míg Karol Nawrockira, a PiS által támogatott konzervatív történészre 29,54 százalék adta le a voksát. 

Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Lengyelország- és Olaszország-szakértő a Mandinernek elmondta: a Donald Tuskkal való elégedetlenséget tükrözik a számok. Varsó főpolgármestere, Rafał Trzaskowski  nem tudta mozgósítani még a PO összes választóját sem. Azonban a szakértő szerint az igazi problémát a lengyel kormányoldalnak nem Trzaskowski eredményeiben kell keresni. 

Itt elsősorban Szymon Hołowniára kell gondolni, a Lengyelország 2050 pártelnökére és lengyel Szejm házelnökére, aki 4,49 százalékot kapott ahhoz képest, hogy 2023-ban, amikor megtörtént a kormányváltás a parlamenti választáson 14,4 százalékot kaptak. Ezek a választók javarészt a Konföderációhoz pártoltak, ami egy szuverenista formáció” – mondta Rosonczy-Kovács Mihály. 

A szakértő hozzátette: „az a tanulsága az első fordulónak, hogy akivel összeállt Donald Tusk, azoktól a formációktól elpártoltak a választók, nemcsak Hołowniától, hanem a másik koalícióstárs, a Baloldal jelöltjétől, Magdalena Biejáttól is.” 

Jobboldali eltolódás

A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója elmondta: „ha kicsit tágítjuk a látószögét a választásnak, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy igazodva nemzetközi trendekhez, egy jobbra tolódás figyelhető meg”.

Hozzátette: ha összeadják Karol Nawrocki, Slawomir Mentzen, Grzegorz Braun, Marek Jakubiak számait, akkor a jobboldal nagyjából 52 százalékot kap. 

„Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy Karol Nawrocki egyértelmű esélyessé lépett volna elő. 

 – jelentette ki a szakértő. 

Kit támogatnak a Konföderáció szavazói?

A szakértő szerint a legfontosabb kérdés, hogy a közel 15 százalékot szerző Sławomir Mentzen, a Konföderáció jelöltje merre irányítja szavazóit, miután előrevetítette, hogy fog adni valamiféle iránymutatást 2020-ban nem volt ilyen irányjelzés, és párt szavazói fele-fele arányban választották az akkori jobboldali jelöltet, a mostani államfő Andrzej Dudát és Rafał Trzaskowskit. Hogy ez mennyire fontos tényező, arra jó példa a 2015-ös választás is, amikor lényegében az akkor harmadik helyezett Paweł Kukiz hoztael a győzelmet Dudának azzal, hogy elmondta: nem szavaz az ellenfélre, Bronisław Komorowskira. 

Az első képviselői nyilatkozatok azt jelzik, a Konföderáció a Trzaskowski ellen való szavazásra buzdíthat, kérdés, követik-e a választók az iránymutatást. Az is fontos szempont – mutatott rá Rosonczy-Kovács Mihály – hogy a kampány nem annyira a programról szól, inkább arról: ki tudja jobban a másik ellen fordítani a szavazókat. 

Megfigyelhettük Trzaskowski kampányában is, hogy nem eredményekkel, víziókkal kampányolt, hanem kihívója lejáratásával. A jobboldal pedig arra bíztatta a szavazókat, hogy tegyék fel a kérdést, hogy elégedett-e Donald Tusk koalíciójával” – fejtette ki a szakértő. 

Azt is megjegyezte az elemző, hogy Donald Tusk kormánya még nincs olyan régóta kormányon, hogy feltétlenül ítéletet akarjanak mondani a szavazók. De azért érezhető egy elégedetlenség: „az első száz napra ígért programjából alig valami valósult meg, és azon ígéretek nagy része is, amiket a gazdasággal kapcsolatban tett, váratnak magukra, mint például az olcsó benzin, ami egy üres lufi maradt” – tette hozzá. 

Mit tehetnek Tuskék?

Trzaskowskinak segítene, ha aktivizálni tudná a 2023-as Polgári Platform szavazókat. „A nagyvárosokban, a nyugati vajdaságokban, ahol kiugróan magas volt a 2023-as választói nagy részvétel és ott még elvileg lehetnek tartalékai” – mondta Rosonczy-Kovács Mihály. 

– jegyezte meg a szakértő. 

A jobboldalnak áll a zászló

A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója elmondta: a legnagyobb jobboldali párt vezetése számára az első forduló is, de majd a második forduló is bizalmi szavazásként is felfogható.

„Ha sokkal gyengébb eredményt ért volna el Karol Nawrocki, az legalábbis erodálhatta volna Jarosław Kaczyński pártelnök nimbuszát.” 

Egyelőre azonban úgy tűnik működött az a stratégia, hogy a politikus helyett egy történész mögé állnak be. Az ismertség hiánya okozhatott némi százalékcsökkenést az első fordulóban a PiS támogatottságához képest, de épp a politikai múlt hiánya jelenthet előnyt a második fordulóban. 

Duda alatt a vétó miatt a kormány kénytelen volt lemondani bizonyos intézkedésekről. „Tusk kormánya adott esetben rendeletekkel, határozatokkal próbált meg egyes stratégiai területeken változtatásokat eszközölni, de ezt többször csak törvénysértés árán tudta megtenni. Nawrocki győzelme esetén ez az állapot fennmaradna, és ez veszélyeztethetné a kormány stabilitását is” – mondta a szakértő, aki azonban nem számít arra, hogy ez automatikusan előrehozott választásokhoz vezetne. 

Rosonczy-Kovács Mihály hozzátette: a PiS által támogatott jelölt győzelme jó hír lenne az európai jobboldalnak. „2027-re komoly esélyeket vetítene előre arra, hogy legkésőbb ekkortól szuverenista kormány legyen Lengyelországban” – jelentette ki. 

Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP